Parázsló darazsak

Magasba törtető táncoló lángnyelvek,
Lelkedbe harapva tisztítva égetnek,
Feltüzelve téged hevük kisugárzik,
Táplálva égbe csap, elsöpörve mást is.

Rovarok ezrének tavaszi búgása
Lelkedben visszhangzik, kinyílik virága,
Virága a szépnek, benned élő jónak,
Meghívást intézve kecses pillangóknak.

Lángoló folyamod apránként elapad,
Magára maradva lassanként elhamvad.
Elhamvad, elcsitul, megszűnik a varázs,
Nem marad belül más, csak izzító parázs.

Vagy marad utána dühös raj, sok darázs,
Lelkedben tomboló ezernyi kis marás,
Mindegyik szúrása megkínoz, megzavar,
Haragvó dongásuk ébren tart, felkavar.

És új láng éledhet nyugvó parázs felett,
Fényével borítva a zúgó felleget,
Hevével gyógyítva a fájó sebeket.

A gyilkos darazsak a tűznek rontanak,
De mérgük elfüstöl, haragjuk megszakad,
Apró parázsszemként a mélybe hullanak.