Barlangban

A barlang előtt néma a táj,
Fekete ágak karcolják az eget,
Szürke ködbe bújt a láthatár,
Hideg kezek altatják az életet.

Odabent üres sötét az úr,
Árnyékfátyol takarja az éleket,
Figyel a Fagy, mögötte lapul,
Magának akarja az emlékeket.

De ma kislány kacaja fakad,
Halk csengőszó lopja be a fényeket,
Kis láng nyomán a fátyol szakad,
Meleg színek töltik ki a réseket.

Körbe egy illat fest szálakat,
Kintről csendben dúdolnak a fenyvesek,
Tündér szárnya véd zöld ágakat,
Fehér sóhaj, minden rosszat eltemet.

Másnap ismét sötétbe borul,
Bezárul a barlang, újra elveszett,
De a Fagy már kívülre szorult,
Onnan is elűzi majd a Szeretet