Alabástrom angyalok

Sötét éjjel, mikor csak a Hold ragyog,
Táncolnak a réten alabástrom angyalok,
Ők hallják csak a tiszta dallamot,
Mit árnyékokba szőttek a korszakok.
Lábuk csak a harmaton hagy nyomot,
Övék most minden, Szabadok.

De mégis, most minden léptük megfagyott,
Lehajtott fejjel siratnak az angyalok,
Könnyekre cserélik a tiszta harmatot,
S egyenként tűnnek el, mint a csillagok.
Siratták, mit a Halál ellopott,
Hajnalra nyílnak az ablakok.

Közéjük vágytam, mégis itt vagyok,
Várnak vissza a fényes nappalok.
Lehet, hogy én most szomorú vagyok.
De Ők biztosan, és végleg azok.