A Télben megbújt

Ház foga nő, mind megfagyott,
Harmat súlya húzza az ágakat,
Levegőben születő csillagok,
A Jövő megbújt a hó alatt,
Felül csak a Tél maradt:
Ablakodon kívül vagyok.

De ma nem, ma nem lehet,
A fába kapaszkodva érkezek,
Tüskék között jól megbújva
Képzelek szebbnél-szebb képeket.

Csak arcodra szeretnék mosolyt csalni,
A fagy fogát hoztam az ág végére,
Csak szemedben kedves nevetést látni,
Hópehely-csillagot a fa tetejére,
Csak szavadból a búsat örökre kizárni,
Hószikrából lángot a gyertyavégre,
A Télben megbújt Karácsony vagyok.