Éjben felejtve

Hajnal darabja, törött emlékek,
Álomból lopottak, fakulnak a képek,
Tombolni kezdenek az üresség-kések,
Távolból vakok rám a csillagok.

Napnak árvája, felhőcsík rések,
Megfagyott küllői száguldó keréknek,
Átgázolnak rajtam elfeledett évek,
Elhagyott nyomok közé olvadok.

Alkony pengéje, egekbe vérzek,
Hallgató cseppjei porladó reménynek,
Egyedül maradva sötét vásznon égek,
Kacagó szakadékba zuhanok.

Éjjel gyermeke, kóbor lidércek,
Karcos sóhajukkal csontomnak zenélnek,
Húsmaszkok rejtekén idegenek néznek,
Arcom mögött még egyedül vagyok?