Itt jártál

Itt jártál, mikor reggel, az ablak alatt
madárdal pendítette az első napsugarat,
mikor holnapba süllyedve táncra perdült az ágy,
itt, mikor idegen tájakat mutatott az álomvilág,
biztos pontként mellettem sodródó csillogás.

Itt jártál, mikor új színben villant meg a nap,
törött tükörcserepek által kapott millió pillanat,
itt, mikor lélek fogságából szabadult forgatag
reggeli tükrökből mosolygó arcok felé ragad.

És itt jártál, mikor utánam túl sok kéz kapott,
mikor fáradt kitartásom majdnem elkopott,
mikor vad zajuk majd mindent elnyomott,
itt, mikor hallhattam újra minden éltető szót,
erőt, nevető dallamot, mit édes ajkad suttogott.

Itt jártál, itt maradt bennem arcod, hangod, illatod,
Nincs boldog pillanat, mikor nem rájuk gondolok.