Oblivion

Alszunk.
Közben álmodunk.
Mintha vágyak között suhannánk,
mezítláb,
lassan, anyagtalanul
holdfényben gázolunk,
köröttünk
mozdulatok örvénylő illata,
pókhálóként szétszakított éjszaka,
borostyánba zárt pillanat.
Melegség,
ölelés,
kutató szempár-parázs.

Elolvadunk,
mint a vattacukor,
mint az ajkak sarkában megbúvó mézédes folt.
Mint egy csók.